1.24.2012

art | titkos project | egy darabka magamból

sziasztok!
fogalmam nincs, hol is kezdhetném, így belevágok a közepébe! az idei év nem úgy kezdődött, ahogy azt mondom, kellett volna! hogy is kellett volna? hm hát igen! minden esetre nem úgy mennek a dolgok, ahogy én azt szeretném! talán kezdődött ott, hogy karácsonyra iszonyatosan beteg volt az egész család, Dali hozta haza egy házibuliról, és minden igyekezetünk ellenére Mia is megkapta, akinek 25.-re kezdődő tüdőgyulladása lett.... és persze utána minket sem került el.... ezzel az ünnepek nem kell ecseteljem, hogyan teltek! nagyon összetörtem, először is gyermeket így látni, és csak várni, hogy majdcsak jobban lesz, másodszor is minden terv, készülődés szertefoszlott. ott, december végén összetörtem, talán ez az oka is, hogy nem találom régi magam! talán benne van, hogy belefáradtam, mindent 130%-ra csinálni, itt értem az anyaságot, feleség szerepet, ragyogjon a lakás, dizájnerséget, kapcsolattartást, fórumozást, scrapbooker létet stb....
sajnos olyan vagyok, aki nem éri be a jóval, tökéletes kell, és úgy érzem, ezt is várják el tőlem. tudom, ez butaság, de akkor is! nagyon fárasztó, hogy mindig jót kell csinálj, gyönyörű dolgot, újdonságot, mert ezt várják el tőled, és mindeközben mutasd azt, hogy minden milyen heppi!
nem tudom, ezek most így vannak bennem, félre ne értsétek, nincs nagy baj, nem vagyok depis :) vagy ilyenek, csak szerettem volna, ha tudjátok, hogy nekem sem megy minden nagyon könnyen, flottul, én is emberből vagyok :)
nos itt jön a titkos project :) összetalálkoztunk egy beszélgetés alatt Jankával, és hát megbeszéltük, hogy most ez baromira nem kerek, ami körülöttünk van! Janka említette, hogy még ragasztgatni sincs kedve, úgy mint nekem, sőt már nagyon régen nem alkotott semmit! nekem több sem kellett, felajánlottam, hogy csináljunk egy albumot, csak nekünk, magunknak, magunkról, csupán azt tegyük, ami felvidít minket, ami jól esik.
így született meg két teljesen eltérő alkotás, de az eredete közös, szeretetünk a hobbink iránt :)

Janka ötlete volt, hogy vigyük ártosabb irányba a dolgokat, próbáljuk meg mindazt, amit eddig nem mertünk, vágjunk bele új dolgokba! isten látja lelkem, megpróbáltam, még festettem is, de két oldal is a kukában végezte! egyszerűen ez vagyok én, ilyen lett ismét, a már jól megszokott vonal, de ehhez volt kedvem, erőm, és nagyon élveztem:) bár hamarabb lettem kész, mint Janka, de bevártam őt, nézzétek meg az ő gyönyörűséges alkotását is!!

ui: nem szeretek magamból kiadni semmit! talán nem szeretek gyengének látszani, nem tudom, ezért is nem írok kommentárokat, oldal hosszúságúakat, nem akarok sebezhetőnek tűnni :)
nah most jól megkaptátok :))))))))))))))


szép és alkotós napot Nektek:)

11 megjegyzés:

Budaházi Brigitta írta...

Csodálatos minden ízében.
Dia, nagyon jó, hogy ezzel foglalkoztál ebben a nehéz időszakban. Azt kívánom, mint amit Jankának is írtam az ő albumát nézegetve, tegyen ez a kis album, jót Neked és Benned minden nap!
<3 Inspiráló, szépséges munka.

Janka írta...

Gyönyörűséges az egész! Én meg ilyet nem tudnék csinálni: finom, abszolút nőies. Nagyon bírom a sok csipkét! Tetszik az is, ahogy egy falatnyi zölddel megbolondítottad az egészet. Ja, és a flitteres tasak imádnivaló :)

Kisnyul írta...

Mindenkinek vannak nehéz időszakai. Ezért nem kell mentegetőznöd. Én örülök neki hogy te is "emberből vagy", mert eddig bevallom kételkedtem....Olyan csodás dolgokat készítesz, hogy néhol az már emberfeletti teljesítmény! Ez az albumod(is) mesés és varázslatos lett!

Margo írta...

Kérlek Dia, hallgass Andira (Kisnyul)! Ő azok közé tartozik, akiknek a "virtuális barátságáért" nagyon hálás vagyok a sorsnak. ..., mert azok közé tartozik, akik az "embert" szeretik benned, elfogadnak olyannak, amilyen vagy és "tisztelnek, csodálnak, felnéznek Rád" azért, amit a kivételes tehetségeddel, a szkrepben alkotásaiddal, egyedi stílusoddal, tudásod átadásával nyújtasz - nekünk!!!!:-)

todido írta...

jaj lányok nem is tudom, mit mondjak, egyelőre csak annyit: KÖSZÖNÖM :)

Toni írta...

Én nagyon örülök, hogy kinéztél az alabástrom tornyodból és lehetőséget adtál arra, hogy megismerjelek, mint embert. Nem mint scrappert, nem mint designert, nem mint üzletasszonyt, hanem embert. Az albumos önvallomásod egy fáklyásmenet! Gyönyörű és őszinte! Kívánom, hogy elmúljanak a viharfelhőid és újból kedvvel és erővel csináld, amihez értesz, amit szeretsz, ami örömmel tölt el!

Sabee írta...

gyönyörű az egész album, Dia! Maximálisan le a kalappal, minden féle értelemben!!! :))

szrjudit írta...

Nem könnyű dolog kitárulkozni valakinek, aki ennyire maximalista, mint te. De bizony jót tesz olykor és kell a folytatáshoz. Rég óta gyönyörködöm abban, amit csinálsz, a te oldalaidhoz nem kell kommentár, tele vannak érzelemmel. Érezhető a törekvésed a legjobbra, mindenben, gyönyörű a házatok, a családod, önerőből sok munkával nagy sikereket értél el. De a kételyeid most mutattad először. Így váltál igazán közelivé. Többen ebben a kis csapatban olyanok vagyunk, hogy elmeséljük ezeket egymásnak, erről írt -margó is, örülök, hogy Jankával együtt ilyen jó orvosságot találtatok rá. Az albumod nagyon inspiráló, a hagyományos scrap-ben is teljesen új irányokat mutatsz. Nagy ölelés neked régi ismeretségünk "jogán", ismeretlenül is ;)

Kriszta (hozak) írta...

Köszönöm, hogy ilyen közel engedtél!

Rita írta...

A legnehezebb az őszinteség...gratulálok hozzá, és köszönöm... :) Mindenféle szempontból nagyon inspiráló vagy, de ezt ne teherként éld meg, hanem örömként. Ahogy az albumod egyik oldalán is írtad: "A győzelem önbizalmat adhat, de nem szabad, hogy teherré váljon, és a válladra telepedjen..."
A január így vagy úgy sokunknak nagyon nehéz időszak, ezen túl kell esni (mind lelki, mind egészségügyi szempontból) és várni a tavaaaaszt! :)))

Ilus írta...

Mint mindig, most is ámulok...te mindig nagyot alkotsz, legyen az feladat, hobby, kikapcsolódás, öröm, bánat...többek között miattad kezdtem bele a scrapbook megismerésébe és mindig szeretem nézni a munkáidat, bármilyen céllal is készültek. Ez az album fantasztikus és olyan jó végignézni az oldalait, elgondolkozni az idézeteken, hogy mennyire passzolhat más életébe is...az év nekünk is hasonlóképpen indult, mint nektek, december 31-én kórházba kerültem a kislányommal, a szilveszteri durrogást sírva az ágya mellett hallgattuk, de szerencsére túlvagyunk rajta és bízom benne, hogy ennél már csak jobb lesz ez az évünk...kívánom, hogy nektek is az legyen...:)