1.13.2011

a piece of {art}journaling :)

igen, megint valami új! de kell!! mint egy falat kenyér!! csak csodálom a külföldi blogokat, nem jutok szóhoz, és napról-napra újra megállapítom, hogy maradok a diginél.
imádom a hagymákat, de egyszerűen nem vagyok rá képes..... akarom, de.....
valami mégis magával ragadott annyira, hogy elkezdtem!! Donna Downey blogja, munkája elragadott!
íme az első "termés", hogy mikor tudom újra folytatni nem tudom (hisz már ezis itt figyel december óta).

elkezdtem valamelyik nap nézegetni a blogom kezdetét! pontosan 2008-01-19 21:34:31 óta számítok bele a scrapbookos világba! legalábbis a magyar részébe! ekkor kezdtem és azóta is csinálom kitörő/sokszor nem annyira/ lelkesedéssel.
eddig az életben nem volt olyan dolog, ami mellett ennyire kitartottam volna, soha nem csináltam semmilyen effajta dolgot, ami ennyi ideig tartott volna, és még ennyi idő után is nemhogy lankadva, de annál nagyon szenvedéllyel hódolok neki. ( családom kisebb/nagyon lelkesedésével - Apa azt mondta nem akar több scrapbook oldalt a falra :)))))))
Bennem is megkérdőjeleződik ( ah hányszor is ), hogy hogyan tovább, folytassam-e egyáltalán, csináljam csak magamnak, hagyjam a blogot, fórumokat stb....
szerencsére ( vagy a Ti szerencsétlenségetekre ) ezek a völgyek hamar eltűnnek és jönnek a jobbak....


mindezek ellenére Mindenkinek el KELL ismernie, hogy a mai scrap világ egyáltalán nem a régi, SŐT!!
ez fáj! de nagyon! tudom, most jön az, hogy én is ezt választottam, ezt várom ez a dizájnerséggel! DE nem!! aki ismer, az úgy is tudja, aki meg nem, az ír rólam olyanokat :) ez is fáj :) most már így: :) de ....


na most ezt adjátok össze, jól elkanyarodtam attól, amit akartam, ráadásul Mia is "hív", de erről órákat tudnék "beszélni".


szóval DD cucc :) 


I have a new "love".
I found Donna Downey blog and I want to make it too!! Totally love her work and all what she making!! So I started to make my book :) You can see my first pages :)
have a wonderful day!! 


the flowers made by ME :)

ja igen, hogy hogyan is jutott e szembe a filozófia!! Mindenki tudja egy részének az okát, a másik, meg az említett régi bejegyzések olvasgatása, régen sem kevés alkalommal akartam abba hagyni, legalább is a blogolás részét......igen-igen asszem innen kanyarodtam el :) 


nah megyek, mert Mia kicsit kiabál :)


ps: Vinnie kérdése: AZÉRT SCRAPPELÜNK, HOGY ÉLJÜNK, VAGY AZÉRT ÉLÜNK, HOGY SCRAPPELJÜNK?
edited :) eredetileg Anna Aspnes gondolata volt, Vin is tőle idézte:) bocsesz ;)

9 megjegyzés:

Janka írta...

tökéletesen egyetértek. megértelek. ugyanezek a gondolatok újra és újra felvetődnek bennem. néha megkérdőjeleződik bennem, hogy van-e értelme a blogolásnak, kitárulkozásnak, stb... Vinnie fantasztikus gondolatát pedig mindig is magaménak tartottam - legyen a scrapbook az emlékeim megragadásának eszköze, legyen a bennem lévő gondolatok kifejező formája, ne pedig valami végső cél, mely ilyenformán elveszti a legbecsesebb részét, a tartalmat, a személyességet.

nagyon klassz, hogy egyre jobban elmélyülsz ebben a hagyományos változatban is. imádom Donnát, eddig én is csak messziről csodáltam, de talán én is belekezdek :) a virágaid csodaszépek!

Ányi írta...

Ó, Dia! Olyan fura tőled ilyent olvasnom... Micsoda lökött gondolat! Úgysem tudnád abbahagyni, annál jobban szereted! Remélem, ismét abba az állapotba kerülsz, hogy nem érzed nyomasztónak, bár tudom, hogy nehéz... Nekem is volt olyan blogom, a régi hímzős, amit töröltem pont amiatt, hogy ne kelljen írnom...de rájöttem, hogy mégiscsak szeretném és most megint van és szerencsére nem fullaszt a léte :)Írok, ha kedvem van.
Amúgy abbahagyni nagyon könnyű - a folytatás a nehezebb része :)
Sok kitartást és persze: a gyerekek mindenek előtt!

Ányi írta...

Ja igen! Az albumlapok szépek, nagyon-nagyon szépek! A virág leírását pedig igazán megmutizhatnád, vevő lennék rá! Pussssz!

Sabee írta...

épp tegnap jutott eszembe, hogy mi lehet a DD albumoddal, úgyhogy örülök, hogy megmutattad :) nagyon tetszik első oldalad :)

Amiről meg írtál..hát az bennem is sokszor felmerült már... de valahogy mindig csak a folytatás mellett döntöttem én is. Szerencsére nálunk (még) Peti nem mondta, h nem akar több sb oldalt :P

Toni írta...

Nem tudom milyen volt régen scrappernek lenni, mert még újdonat vagyok! Egy valamit azonban tudok: sehol máshol az élet területén nem tapasztaltam az emberekben ennyi lelkesedést, valódi érdeklődést és pozitív megerősítési vágyat! Éppen ezért gondolom, hogy nem lehet másképpen csinálni csak őszintén. Őszinte gondolatokkal, őszinte szavakkal, őszinte oldalakkal. Ezért köszönöm nagyon, hogy olvashattalak a nagyon is emberi kételyeiddel. (Látod: újat tudtam meg rólad. Azt hittem Te vagy a magabízás szobra. Titokban szerettem volna a mérhetetlennek hitt erődből) Nem tudom számít-e, de nekem nagyon hiányoznál, mert ha nem is mindig írok, de jövök csodálkozni hozzád. Egy betölthetetlen űr lenne a blogod helyén! De természetesen a Te döntésed, ha sokallod, akkor hagyjad addig, amíg újra örömöt szerez Neked, mert akkor bennünket is mérhetetlenül boldoggá fog tenni!
A könyvre meg nem találok szívakat!

Christelle írta...

Woowww !!!! LOVE it !!!
Very beautiful flowers !!!
I'm in love too with your new banner ... YOU ARE an ARTIST Diana !

Rita írta...

Toni szavaival teljesen egyet kell, hogy értsek. És mivel én sem régóta scrappelek, csak halkan írok le néhány gondolatot. Sok megjegyzést én sem hagytam Nálad, de iszonyúúúúúan hiányozna a blogod, a személyiséged, az oldalaid. Mert akár hiszed, akár nem, szükségünk van példaképekre. Mert már ilyen rövid idő után is érezzük időnként a fáradtságot, ötlettelenséget, a kitárulkozás nehézségeit. És ilyenkor nagy erőt ad, ha pl. a Te oldaladra ellátogatok és engedem, hogy töltődjön egy kicsit a lelkem. Ha nagy nyűgnek érzed is pillanatnyilag az egészet, tarts egy kis szünetet, aztán mi szeretettel várunk vissza!

Réka írta...

Kedves DIA! Én is teljesen egyetértek Rita és Toni gondolataival és megmondom őszintén, hogy először nem is értettem ezt a bejegyzést. 3-szor olvastam el. Én sem hagytam sok bejegyzést nálad, de ez mostantól biztosan másként lesz. :) Személyesen nem ismerlek, de mégis a mindennapjaim része az, amit magadból megmutatsz. Sokak példaképe vagy és szerintem sokan (mint ahogyan én is) bármit megadnának azért, hogy designerek lehessenek, azért pedig még többet, hogy olyan designerek legyenek, mint TE!!! :)

Merika írta...

Ide figyelj csajszi! Sokszor járok a blogodon, de a képeket nézem, és nem mindig keresgélem a magyar irományod! Most megtaláltam, és a lényeget elmondták előttem.Amivel kiegészítem, (és hidd el nekem, nem kenyerem a hízelgés) amiket alkotsz művészi szintű, kivételesen egyedi, harmonikus,változatos, igazán szép munkák. Amikor borús gondolataid vannak, töltődj fel mással, és utána már hiányzik az alkotás. Ami a scrapper életet illeti, rajtunk múlik, hogy az "igazi magot" hogy tartjuk össze, és tartunk össze azok akiknek ez fontos az életében.
Vinnie kérdése nagyon jó, az én válaszom:mindkettő!!!